A szegedi piros papucs


A szegedi papucs története

Rátkai Sándor-féle hagyomány és a hungarikum születése

A szegedi papucs a magyar népművészet egyik legkülönlegesebb és legismertebb lábbelije, amely nemcsak díszes viseleti tárgy, hanem Szeged város kulturális identitásának is fontos része. A kézzel készített, hímzett papucs évszázados hagyományokra épül, és ma már a magyar kulturális örökség kiemelt elemei közé tartozik.

Ősi eredetek és szegedi hagyomány

A szegedi papucs története a török kori hatásokig nyúlik vissza. A „papucs” szó is török eredetű, és a lábbeli a hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Szegeden azonban különleges formát és díszítést kapott, és a 19–20. századra a város egyik legjellegzetesebb viseletévé vált.

A papucs készítése hosszú ideig sok mester kezében volt: a 20. század elején még több tucat papucskészítő dolgozott Szegeden, főként Móraváros környékén. A mesterség azonban a 20. század végére erősen visszaszorult.

A különleges készítési technika

A szegedi papucs egyik legérdekesebb sajátossága, hogy egy kaptafán készül, vagyis a jobb és bal láb végleges formája csak viselés közben alakul ki. Ezért is mondják: „a szegedi papucsnak nincs párja”.

A papucs jellegzetes elemei:

- bársonyból készült felsőrész,

- kézi varrás,

- bőrből készült talprész (bőrtalp),

- kaptafára formált, jellegzetes hajlított kialakítás,

- díszes szalagok és bojtos elemek.

A hagyomány szerint a menyasszonyok esküvőre gyakran két pár papucsot is kaptak


Rátkai Sándor, a hagyomány megőrzője

A modern szegedi papucs történetének központi alakja Rátkai Sándor (1914–2011), népi iparművész és a mesterség egyik utolsó nagy képviselője.

Ő volt az a mester, aki:

- továbbadta tudását fiatal tanítványoknak,

- és segített abban, hogy a mesterség ne vesszen el.

 

Hungarikum és kulturális érték

A szegedi papucs ma már hivatalosan is elismert nemzeti érték, és bekerült a Magyar Értéktárba, a hungarikumok rendszerének előszobájába.

Ez az elismerés azt jelenti, hogy kiemelten fontos magyar kulturális örökség.

A mai szerepe

Napjainkban a szegedi papucs már ritkábban mindennapi viselet, inkább:

- kulturális rendezvényeken,

- kiállításokon,

- és emléktárgyként jelenik meg.

Mégis erős szimbólum maradt: Szeged múltját, kézműves hagyományait és női viseleti kultúráját testesíti meg.

Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

Városi Magazin cikkajánló

Albánia fehér rózsája 4. rész
Történetek, Emberi történetek
A hazatérés köre. Évtizedek vándorlása és a végső béke Tiranában
Az egyszerű botból harmadik kéz?
Érdekességek, Tudtad-e?
A szelfibot tehát nem csak egy eszköz, hanem a 21. század egyik legszórakoztatóbb találmánya
Rózsa Sándor, a törvényen kívüli élet kezdete II. rész
Történetek, Emberi történetek
Az 1830-as évek végére Rózsa Sándor már az egyik legismertebb alföldi betyárnak számított
Az aranycsapat legendája
Érdekességek, Különleges emberek
Az Aranycsapat nemcsak sikerei miatt vált legendává, hanem mert új fejezetet nyitott a futballban.
Aratáskor, a kasza pengéjének élezése
Történetek, Régi emlékek
Az élezés az aratás elengedhetetlen része volt, és két egymást kiegészítő műveletből állt: kalapálás és a fenés
Időjárás változás? Hogyan hat ránk?
Életmód, receptek, Egészség, szépség
Sokan előre megérzik a frontot: fejfájás, ízületi fájdalom, szédülés jelentkezik, stb
Arapaima hal és a különleges pikkelyei
Érdekességek, Állati érdekességek
Az Amazonas óriása, amelynek testét valóságos természetes páncél védi
Hogy alakul hétvégi időjárásunk?
Helyi hírek, időjárás
Igazi nyári hullámvasút következik, ahol a napsütés és az esernyők vívnak majd ádáz harcot
A tigris csíkjai nemcsak a bundáján vannak
Érdekességek, Állati érdekességek
A tigris csíkozata nagyjából olyan, mint az embernél az ujjlenyomat: egyedi az egyes állatokra jellemző.

További cikkek »