Albánia fehér rózsája 3. Rész

Menekülés a háború elől. Két nappal a szülés után

Az albán nép által imádott királyné boldogsága sajnos csupán tiszavirág-életűnek bizonyult. 1939 tavaszán a sötét fellegek nemcsak Európa, hanem Tirana fölé is sötétedtek: Benito Mussolini fasiszta Olaszországa elhatározta a kis Balkán-ország lerohanását.

A fekete péntek és az újszülött trónörökös

1939. április 5-én Albánia történetének egyik legboldogabb, mégis legdrámaiabb pillanata zajlott le a tiranai palotában: gróf Apponyi Geraldine megsülte első gyermeküket, a kis Leka trónörököst. Az ország ünnepelni készült az új reményt, ám az öröm alig néhány óráig tartott.

Alig két nappal a szülés után, 1939. április 7-én hajnalban dördülni kezdtek az ágyúk. Az olasz csapatok megindították Albánia invázióját. A fegyverropogás és a bombázások hangja betöltötte a várost. A fiatal édesanyának – aki még alig tudott felkelni a gyermekágyból – és a friss szülőknek azonnal dönteniük kellett: a biztos halál vagy a fegyveres kíséret melletti, azonnali menekülés.

A kétségbeesett vándorlás kezdete

A királyi családnak percek alatt kellett összecsomagolnia. Geraldine-t egy hordágyon, illetve gépkocsiban menekítették ki a pusztuló palotából, karjában a mindössze két napos csecsemővel, míg a király és a hűséges testőrök fegyverrel fedezték a hátukat.

Ezzel elindult a királyi család évtizedekig tartó, megpróbáltatásokkal teli odisszeája. Kezdetben a hegyeken át menekültek Görögország felé, elhagyva mindent, amit felépítettek: a palotát, a koronát, a szeretett albán népet és az otthonukat. Egy olyan asszony számára, akit nem sokkal korábban még virágokkal és éljenzéssel fogadtak az utcákon, a háború kegyetlen valósága fagyos és kíméletlen volt.

Az éjszakai menekülés a hegyeken át

A gépkocsikon guruló konvojnak a sötétedő hegyi utakon kellett utat törnie, miközben az olasz bombázók folyamatosan a főváros és a főbb közlekedési útvonalak környékét lőtték. Geraldine a kimerültségtől és a friss szülés gyötrelmeitől alig bírt megmaradni a járműben, de minden erejét összegyűjtve szorította magához a csecsemő Leka herceget. Tudta, hogy egyetlen rossz mozdulat, egyetlen eltévedt lövés vagy egy lekésett kanyar a család pusztulását jelentheti. A hűséges testőrök és az utolsó pillanatig kitartó katonák puskatusokkal és akadályok leküzdésével biztosították az utat a görög határ felé, miközben a rádióban már az olasz megszállók győzelmi jelentései recsegtek.

A hontalanság keserű kenyere

A görög határ átlépése nem hozott azonnali megnyugvást, csupán az első hivatalos állomást jelentette a hosszú vándorlásban. A fegyverek elől menekülő királyné számára itt tudatosult igazán, hogy az albán trón, a pompa és a tiranai palota egy szempillantás alatt a múlt ködébe veszett. Egy idegen országban, bizonytalan jogi státusszal, szűkösségben kellett megkezdeniük új életüket, miközben a világ már a második világháború elkerülhetetlen kataklizmája felé sodródott. A gyönyörű Apponyi Geraldine-ból, aki korábban országa ünnepelt jelképe volt, hirtelen hontalan menekült lett, aki egyetlen kincsét – a kisbabáját – védte mindennél jobban.

Folytatjuk...