Albánia fehér rózsája 4. rész

Albánia fehér rózsája 4. rész


Albánia fehér rózsája 4. rész

A hazatérés köre. Évtizedek vándorlása és a végső béke Tiranában

A háború vihara elől elmenekült királyi családra hosszú, megpróbáltatásokkal teli évtizedek vártak. Az odisszea során Geraldine és fia, Leka herceg több országban és kontinensen is megfordultak, miközben próbálták megőrizni méltóságukat egy olyan világban, amely hirtelen idegenné vált számukra.

Az évtizedes vándorlás állomásai

A száműzetés évei alatt a család lakott Görögországban, Törökországban, Egyiptomban (ahol I. Zogu király 1961-ben elhunyt), majd később Franciaországban, Spanyolországban és Dél-Afrikában is. Geraldine magyarként, özvegyként és anyaként is rendíthetetlen méltósággal nevelte fel a trónörököst, miközben a szíve mélyén mindvégig albánnak és magyarnak is érezte magát. Bár a pompa elszállt, az a belső tartás és elegancia, amely egykor a tiranai palotába emelte, soha nem hagyta el. Az évek múlásával a világ politikája átformálódott, de a visszatérésreménye lassan elhalványulni látszott.

Az egyiptomi évek és az özvegyi magány

A vándorlás évei közül különösen meghatározó volt az Egyiptomhoz kötődő időszak, ahol Faruk király vendégszeretetét élvezve rendezkedtek be. Itt, a Nílus partján érte el őket I. Zogu király 1961-ben bekövetkezett halála. Geraldine számára ez nemcsak a házasság, hanem egy korszak végét is jelentette: fiatal özvegyként maradt egy idegen kultúrában, miközben minden erejét a fiának, Leka hercegnek a nevelésére fordította. Bár a nélkülözések és a politikai intrikák sem kerülték el a családját, a volt királyné soha nem engedett a keserűségnek. Családanyai és diplomatikus fellépésével elért, hogy a száműzetésben élő albán királyi udvar mindvégig megőrizze szellemi függetlenségét és tartását, még akkor is, amikor a világ túloldalára, Dél-Afrikába kényszerültek továbbköltözni.

A kör bezárul: Hazatérés az örök békébe

Amikor 2002-ben a történelem végre igazságot szolgáltatott, és az idős Geraldine megkapta az engedélyt a hazatérésre, az albán nép nem egy elfeledett múltbeli relikviát, hanem a hazájától soha el nem szakadó édesanyát üdvözölte. A tiranai repülőtéren lezajlott találkozás könnyeket csalt a jelenlévők szemébe: az egykori „fehér rózsa” megtörve ugyan a kor súlyától, de olthatatlan fénnyel a szemében lépett ki a gép ajtaján. Amikor néhány hónappal később, 2002 októberében elszólította a sors, az albán állam teljes katonai tiszteletadásadással és nemzeti gyászként búcsúztatta. Ezzel a kör bezárult: a pesti múzeum egykori eladója, aki egy balkáni trónon tündökölt és évtizedeket töltött a hontalanságban, végre örök nyugalomra lelt abban az országban, amelynek sorsát mindennél jobban szerette.

A diadalmas visszatérés és a végső béke

A történet legmeghatóbb és legszebb fordulata évtizedekkel később következett be, a kommunista rendszerek bukása után. Az idős, de még mindig sugárzó méltóságú Apponyi Geraldine 2002-ben több mint hat évtizednyi távollét után végre visszatérhetett szeretett Albániájába.

A tiranai repülőtéren az albán kormány és a nép óriási szeretettel, tisztelettel és meghatottsággal fogadta a „fehér rózsát”, aki egész életében hű maradt az országhoz. Nem uralkodóként érkezett vissza, hanem mint egy megbecsült nemzeti szimbólum, aki megérkezett a haza. Nem sokkal hazatérése után, 2002 októberében hunyt el Tiranában, nyolcvanhét évesen de a neve és a legendája örökre beleivódott Albánia és Magyarország közös történetébe.

A kör bezárul: Hazatérés az örök békébe

Amikor 2002-ben a történelem végre igazságot szolgáltatott, és az idős Geraldine megkapta az engedélyt a hazatérésre, az albán nép nem egy elfeledett múltbeli relikviát, hanem a hazájától soha el nem szakadó édesanyát üdvözölte. A tiranai repülőtéren lezajlott találkozás könnyeket csalt a jelenlévők szemébe: az egykori „fehér rózsa” megtörve ugyan a kor súlyától, de olthatatlan fénnyel a szemében lépett ki a gép ajtaján. Amikor néhány hónappal később, 2002 októberében elszólította a sors, az albán állam teljes katonai tiszteletadásadással és nemzeti gyászként búcsúztatta. Ezzel a kör bezárult: a pesti múzeum egykori eladója, aki egy balkáni trónon tündökölt és évtizedeket töltött a hontalanságban, végre örök nyugalomra lelt abban az országban, amelynek sorsát mindennél jobban szerette.

A sorozat végére értünk


Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

Városi Magazin cikkajánló

Június 8 Medárd napja az egyik legismertebb időjósló napunk
Érdekességek, Tudtad-e?
Szent Medárd a 6. században élt francia püspök volt. Egyszer nagy eső érte útközben, de egy sas a kitárt szár ...
A szegedi Szent István téri víztorony (Éjszakai világításban)
Érdekességek, Városi érdekességek
A torony függőleges formája erős kontrasztot alkot a környező városi térrel. Szeged egyik különleges városi jelképe
Mindenszentek és halottak napja, az emlékezés csendes ünnepe
Történetek, Megható történetek
A temetők megtelnek virágokkal, a sírokon apró mécsesek és gyertyák fényei gyúlnak. Az őszi estében különö ...
Mit tehetünk?
Életmód, receptek, Egészség, szépség
A kérdés azonban jogos: ha az időjárást nem tudjuk megváltoztatni, mit tehetünk, hogy jobban viseljük a változásokat?
Medárd öröksége
Történetek, Emberi történetek
A népi időjóslások ugyanis nem a véletlenből születtek. Több száz év tapasztalata sűrűsödött bennük össze.
Elolvastam!” „Értem!” vagy „Rendben!” Nem mindegy, mit válaszolunk
Érdekességek, Tudtad-e?
Nap mint nap kapunk e-maileket, üzeneteket, hivatalos tájékoztatásokat vagy akár egyszerű, de fontos magánlevelek ...
Szeged mesél... A Fehér-tó őrzője
Történetek, Emberi történetek
Vannak emberek, akik soha nem tűnnek el igazán, csak eggyé válnak azzal a tájjal, amelyet a legjobban szerettek.
Szent István tér és az Öreg Hölgy
Helyi kalauz, A város bemutatása
Bemutatkoznak Szeged szép terei: A Szent István tér Szeged belvárosának egyik szép és nyugodt tere
Arapaima hal és a különleges pikkelyei
Érdekességek, Állati érdekességek
Az Amazonas óriása, amelynek testét valóságos természetes páncél védi

További cikkek »