Gárdonyi Géza, a szegedi párbajhős
Gárdonyi Géza, a szegedi párbajhős
A „csendes egri remete”, aki Szegeden majdnem megölte a barátját
Amikor valaki Gárdonyi Gézára gondol, általában az Egri csillagok magányos, szakállas remetét látja maga előtt, aki Egerben élt elvonulva. Pedig ez az ember fiatalabb korában valódi rosszfiú volt – forróvérű, büszke és hajlamos a drámára.
Három évet töltött Szegeden (1888–1891), és itt hagyta a legvadabb történeteit.
A kávéházi író, aki kardot rántott
Gárdonyi a Szegedi Napló szerkesztőségében dolgozott, és gyakran megfordult a Hungária Szálló elegáns kávéházában (ma a Szegedi Akadémiai Bizottság épülete a Dóm mögött). Ott találkozott a korabeli szegedi író- és újságíró társasággal, akik hamar befogadták a fiatal, tehetséges, de meglehetősen heves természetű kollégát.
A „csendes” Gárdonyi azonban hamar megmutatta a másik arcát.
Az első párbaj: egy bankár és egy gúnyirat
Az első botrány akkor robbant ki, amikor Gárdonyi a saját szerkesztette Szegedi Paprika című lapban csípős cikket írt egy helyi bankárról. Az ügyvédje megsértődött, és durván becsmérelte a lapot.
Gárdonyi válaszul olyan gúnyos portrét írt róla, hogy az már személyes sértésnek számított.
A következmény?
Kardpárbaj.Mindketten megsebesültek, de egyikük sem súlyosan.
A korabeli újságok élvezettel cikkeztek az ügyről.
A második párbaj: majdnem tragédia
A második eset azonban sokkal drámaibb és pikánsabb volt.
Gárdonyi a Szegedi Híradó egyik munkatársáról írt egy cikket, aki egy rendőrség által letartóztatott, gyanús alakhoz hasonlított. A kolléga vérig sértődött, és követelte, hogy Gárdonyi nyilvánosan tisztázza magát. Amikor az író nem reagált (valószínűleg mert nem tartotta fontosnak), a férfi párbajra hívta.
A tragédia ott volt, hogy a kihívó gyakorlatlan vívó volt, Gárdonyi viszont jól bánt a karddal.
A küzdelem során Gárdonyi majdnem megölte a barátját, csak az utolsó pillanatban tudta visszarántani a kardot. A sebesülés súlyos volt, de nem halálos.Az ügy miatt Gárdonyit rövidebb időre fogházba is zárták.
Miért volt ilyen forróvérű?
Gárdonyi ekkoriban fiatal, ambiciózus, de szegény újságíró volt, aki tele volt energiával és önérzettel. Szegeden szabadon élte a bohém életet: kávéházak, viták, nők és persze a becsület védelme. a 19. század végi újságírók tipikus életvitele szerint. Ezek a szegedi évek keményítették meg annyira a karakterét, amennyire később az Egri csillagok hőseiben is láthatjuk.
1891 nyarán hagyta el a várost. Talán megelégelte a botrányokat, talán már érezte, hogy nagyobb dolgokra hivatott.
Szeged sosem felejtette el a „párbajhős” újságírót, a Hungária egykori épületén ma is emléktábla őrzi az emlékét.
Tetszett a cikk?
Kiemelt ApróHirdetések
További kiemelt ApróHirdetések »
Városi Magazin cikkajánló
Mit tehetünk?
Életmód, receptek, Egészség, szépség
A kérdés azonban jogos: ha az időjárást nem tudjuk megváltoztatni, mit tehetünk, hogy jobban viseljük a változásokat?
Időjárás változás? Hogyan hat ránk?
Életmód, receptek, Egészség, szépség
Sokan előre megérzik a frontot: fejfájás, ízületi fájdalom, szédülés jelentkezik, stb
Albánia fehér rózsája 4. rész
Történetek, Emberi történetek
A hazatérés köre. Évtizedek vándorlása és a végső béke Tiranában
Mars tér, Szeged élő színháza
Helyi kalauz, A város bemutatása
Lehet, hogy Szegedet a napfény tette híressé, de a város történeteit sokszor inkább a Mars tér őrizte meg.
Szent Jobb megtalálásának ünnepe május 30
Érdekességek, Tudtad-e?
A Szent Jobb megtalálásának ünnepe egy különleges, magyar történelmi és vallási emléknap, amelyet minden évb ...
A szalakóta újra színesíti az Alföldet
Történetek, Állati történetek
Amikor a napfény elkapja, valóban úgy tűnik, mintha egy darabka égbolt szállna el a puszta felett.
Húsvét és hagyományai
Történetek, Régi emlékek
Amikor a tojás nemcsak reggeli, hanem jelkép. Húsvét ünnepli Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását.
Rózsa Sándor, a szegedi tanyavilág legendás betyárja I.rész
Történetek, Emberi történetek
A 19. századi Alföldön a betyár egyszerre lehetett félelmetes bűnöző és a népi történetek hőse.
Egyetlen nap a fényben. Aranyló naplemente a folyón
Történetek, Állati történetek
Vannak olyan élőlények, amelyeknek csupán egyetlen nap adatik meg a napfényben, mégis örök emléket hagynak maguk után